Tambour hímzés

 A tambour hímzés technikája Indiából származik, ahol Ari hímzésnek hívták és hívják még ma is. Hindiül a szó horgot jelent.

A hímzőhorog segítségével láncöltések készülnek, kifeszített textilre.

A technika először India tartományai között terjedt, majd nyugat felé terjedve a XVIII. sz-ban elérte Európát, itt kapta a tambour hímzés elnevezést.

A tambour szó franciául dobot jelent, utalva ezzel arra, hogy az alap anyagot dobszerűen kifeszítették.

A tambour hímzés 1810-ben érkezett a francia Luneville városkába, ahol a hímző műhelyekben annyira elterjedt a technika használata, hogy francia területeken ma is Luneville hímzésnek nevezik.

A XIX. sz. végén gyöngyöket és flittereket adtak a hímzéshez.

A hímzőhorog európai változata azonban eltér az indiai testvérétől, és tulajdon képpen az, hogy ari-nak vagy tambour-nak nevezzük-e a hímzést, attól függ, hogy melyik szerszámot alkalmazzuk.

A Michonet Hímzőműhelyt 1858-ban alapították, ők már olyan tervezőknek hímeztek, mint Worth, Paquin vagy Madeline Vionnet.

1924-ben vásárolta meg a műhelyt Albert és Marie-Louise Lesage, akik a Luneville horog hímzés tecnika használatával tudták kielégíteni a gyöngyözött öltözékek iránti igényt az ún. "Bolond Évek" alatt Párizsban és környékén.

Az Haute Couture divatházak a mai napig igénylik ezt a díszítési módszert.

Tervező és hímző: Springer Orsolya - tambour hímzés