Az haute-couture-ről röviden

“Az haute couture a csúcs az alkotás gyakorlatában - fantasztikus elegye a kézművességnek és a design innovációnak. A szabad önkifejezés földje a tervezők számára, és egyben remek imázs építési lehetőség a márkáknak.”

                                                   Ralph Toledano - az Haute - Couture Szövetség elnöke

Dior by Galliano - kép forrása: internet

A szabók hosszú századokon át a megrendelő egyedi igényei szerint alakították a ruhákat - testre szabva, a megrendelő által választott anyagból, a megrendelő ízlésének megfelelő díszítéssel. Így soha nem készült két egyforma darab, minden ruha teljesen egyedi volt, még akkor is, ha az öltözékek alapvető szerkezete, sziluettje, díszítő elemei egyformák ( vagy mondjuk inkább  nagyon hasonlóak ) voltak is, a korstílusnak megfelelően. 

A míves, kézi készítés terén 1858 a fordulat éve, amikor Charles Frederic Worth megnyitja divatházát Párizsban, ahol kész modelleket kínál. Saját ízlése szerint kialakított mintadarabokat állított ki szalonjában, és ezeket az előre bemutatott modelleket lehetett aztán méretre készítve megrendelni.

Ezzel tulajdonképpen létrejött az igényes kézi sorozatgyártás a ruházkodás terén, illetve megszületett a designer szakma is.

Ezt a magas minőségű, designnal ötvözött ruha készítési módot nevezzük haute couture-nek ( ejtsd: ót kutűr ). Jellemzője a méretre szabás, kézi varrás és a hagyományos kézi díszítési módok alkalmazása. 

Az 1860-as évektől kezdve a divat világát 100 éven keresztül az haute couture uralta. Worth módszerét hamar átvette több szabóság is, Párizsban sorra alakultak a divatházak.

A minőség és eredetiség garanciájaként a készítő cég címkéjét varrták a ruhákba.

1868-ra létrejött az Haute - Couture  Szövetség, melynek tagjai évente két szezonban tartottak élő modelles divatbemutatót.

A divatbemutatók arra szolgáltak, hogy a leendő vásárlóknak megmutassák a szezonban megrendelhető öltözékeket.  Egy-egy divatház 100 -300 modellt készített szezononként. Mivel nem csak hazai, hanem külföldi megrendeléseket is teljesítettek, szezononként két bemutatót rendeztek: az elsőt a külföldi megrendelőknek, majd 3 hétre rá a hazai vásárlóknak. A két divatbemutató között eltelt  három hét alatt rengeteg másolat készült az úgynevezett másoló szalonokban. 1920 körül Párizsban 200 -  400 közé teszik a másoló szalonok számát.

Hogyan történt a másolás  a gyakorlatban? Az első, külföldieknek szóló bemutatóra beült egy-egy tehetséges és jó eszű rajzoló, aki a bemutató után a kb. 100 ruhát emlékezetből papírra vetette. Ezeket a rajzokat azután a kisebb szalonoknak eladta, akik rögtön bele is fogtak a nagy divatházak modelljeinek lemásolásába, miközben a hazai vásárlók még nem is láthatták az eredeti modelleket. A másolatok nyilván jóval olcsóbbak voltak, így szélesebb társadalmi rétegekhez jutottak el a divatos ruhák.

Nyilván való, hogy üzletileg nagy károkat okozott a másolás. Védekezésképpen jogi úton védték az eredeti designt, a ruhaiparban is létrejött a szerzői jogi ill. forma oltalom.

Az haute - couture számokban - a Vogue Magazin 2021 Június 16-i számából:

150 - óra, egy egyszerű couture ruha vagy kosztüm elkészítése, elejétől a végéig.

1000 - óra, egy kézi hímzéssel vagy egyéb díszítőművészeti elemekkel megalkotott ruha elkészítése.

1600 - óra alatt készült Chiara Ferragni esküvői ruhája a Diornál.

6000+ - óra az egészen különleges, apró részletekig díszített, nagyestélyik elkészítése.

4 - tagú csapat dolgozik együtt a Chanelnél egy-egy couture öltözék varrásán. 1 vezető varrónő és 3 varrónő. ( Ők már a szabász által kiszabott darabokat kapják meg. )

10- próba szükséges egy különleges darab tökéletes testre szabásához.

2200 - varrónő van a világon, aki képes couture minőségben dolgozni.

2 - szezonális haute couture bemutatót tartanak a divatházak.

16 - francia tagja van az Haute - Couture Szövetségnek.

7 - külföldi tagja van az Haute - Couture Szövetségnek.

4000 - megrendelő vásárol haute couture ruhákat világszerte.

9000 - 1 millió - euróba kerül egy-egy haute - couture öltözék.